Ha a tolltartóm beszélni tudna...

  Egy tolltartónak néha nehéz dolga van,folyton cipelik valahova,de emiatt mindent látok Reggel mikor gazdám elővesz a táskájából sokszor sétálunk a széles folyosókon.Az órák kezdeténél kissé szomorú vagyok,mivel a földre kerülök,és a kockás csempe kissé hideg.Az órákat szeretem,mivel csak ülök és hallgatom ahogy a termekben beszél a tanár.Gazdám és társai sokszor jelentkeznek az órákon,és sokszor jók is a válaszok. Órák után mindig lekerülök a padra,míg gazdám előveszi a felszerelését. Nekem a kedvenc helyem az aula,mert tágas és fényes.Viszont a nyaktagot nem szeretem,mert ott sokszor hideg van. Ha elvesznék,mindig megtalálnának,mert a portán mindenre vigyáznak. Órák után a diákok segítenek egymásnak a tanulószobán.Ilyenkor még azok is segítenek egymásnak akik nem igazán szeretik egymást. Végül gazdám összepakol,és kilépünk az ajtón ,és azt gondolom:Na ilyen egy nap a Hermanba! 
                                                               Írta: Patrovits Laura