Van jó sok olyan gyerek,
Akik órán egymás mellett ülnek,
Akik talán barátok is egyben,
De most már padtársak lehettek.
Egy padban néhol többen ülnek
mint amennyi lehetne, csevegnek,
Tanulnak, feladatot oldanak meg,
Kik nem barátok, némelyek ütnek.
Becsengetnek, kezdődik az óra,
De repül még pár radírdarab.
Dobálnak, kiabálnak, szaladgálnak,
De csöndben lesznek az órára.
Csend lett, jöhet a jelentés,
Ha van házi, külön meglepetés!
Haladunk az anyaggal tovább,
És oldjuk annak feladatát.
Óra felénél járunk éppen,
Az anyag végére érünk végre.
Beszélgetünk, miről volt szó,
Valaki már az óra végére gondol.
Megszólal a jelzőcsengő
Hirtelen pakolnak, verseng,
szellemel, ki ér oda előbb
és zajong, hisz az a menő.
A verseny sosem sikerül,
Mert rá sor nem kerül,
Mert a csengő a tanáré,
Nem úgy lenne, mennénk.
Kicsengetnek, vége van,
Irány a következő tanóra,
Igy telik el minden napnunk,
De nem halálos, még itt vagyunk!
