A remény
Három évvel ezelőtt, ahol lovagolunk, született egy kiscsikó. Az oktatónk mesélte, hogy nagyon virgonc egy csikó. Amikor már érett volt hozzá, elkezdték betörni. Az első két nap sikerrel telt, de utána nem engedett senkit a közelébe. A többiek már kezdték feladni, hogy ezt a csikót már nem lehet betörni. Az oktatónk, a tulajdonos és én hittünk benne, hogy sikerülni fog. Minden nap felváltva voltunk vele, hogy újra az emberekhez szokjon. Amikor kellett, a legelőn is vele voltunk, és mindig mellette álltunk, bármilyen helyzetben is volt. A kitartó munka és a remény meghozta gyümölcsét. Végül a csikó elfogadta az embereket és a többi állatot. Ma már nyugodtan vesz részt a lovardai munkában a többi lóval együtt. Ha mi is feladtuk volna ahogy a többiek, sohasem sikerült volna.
A remény hal meg utoljára!
Írta:Tarsoly Laura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése