Az ének teremben

Sas  Dorottya szemszögéből:

    Február 23-án történt, amiről most olvasni fogtok.

    Éppen énekóránk volt, amikor Andrea néni csöngetés előtt öt perccel mondta, hogy Zsuzsa néninek szóljon valaki, mert volt valami baj a fiúkkal. Zsuzsa néni be is jött. Szerintem ez nem olyan fontos, úgy hogy térjünk át a lényegre! Kicsöngettek! Zsuzsa néni ekkor még nem engedett ki minket, és ezért a 7.c arra várt, hogy kimenjünk. Többen is próbáltak bejönni, de a tanárok még tartották az órát. Végül Andrea néni mondta, hogy lehet menni, de az ajtó nem nyílt… Sokan pánikba estek (főleg a lányok), hogy kijutunk-e vagy sem. Andrea néni az ajtó nyílásán keresztül megkért egy 7.c-s fiút,hogy hívjon segítséget. Kívülről is próbálták kinyitni, de hiába minden erőlködés. Így Zsuzsa néni azt tanácsolta, hogy gyakoroljuk a március 15-i dalokat. Megjött a segítség. Kívülről az hallatszott, hogy nyomják az ajtót. Mindkét tanár tolta, de hiába. Az egyik 7.c-s fiú azt tanácsolta, hogy Varga Csaba tolja az ajtót. Csaba bevállalta, és egy nagy lendülettel nekirohant, és Szezám tárulj! - kinyílt az ajtó.

   Csaba lett a mi megmentőnk!