Lajos király udvarában jártam

Lajos király udvarában jártam

  Egyik éjjel álmomban Lajos király udvarában jártam. Épp lovagi tornára készültek.
  A várban állították fel a sátraikat, amik előtt gyönyörű zászlók álltak. Mindegyik sátor előtt annak a lovagnak a zászlaja volt, akié a sátor. Színes ruhákba öltözött apródok rohangáltak fel-alá, olyan korú fiúk, mint én. A lovagok csillogó páncélban várták a király jelét. A király és a családja bevonultak a lelátó fő helyére, és Lajos király intésére elkezdődött a torna. A lovagok teljes díszben felsorakoztak a király előtt. Egyszer csak én is egy hatalmas lovon találtam magam, páncélban. Nagyon megijedtem, de hősiesen kitartottam. Egy óriás termetű lovaggal kellett megküzdenem, valami Toldi Miklós nevezetűvel. Ő könnyedén tartotta a kopjáját, de én alig bírtam el. A király jelet adott és elindultunk egymással szemben, csak sejtettem, hogy mit kell csinálni a kopjával. Amikor Miklós lovag mellé értem féltem, de egyszer Lajos király rám kiabál, hogy:-Fél hét, fel kell kelni! A királyné bőszen rázta meg azt a csilingelő valamit, valószínűleg az ébresztőórámat. Így hát nagy megkönnyebbüléssel ért véget a kalandom, Lajos király udvarában. Csak azt sajnálom, hogy soha nem tudtam meg, hogy győztem-e.
                                                                                                         Szontágh Dominik írta