Egy tikkasztó napon egy hódcsalád gátja átszakad,
Mintha csak egy szakadékról néztél volna, oly akkora.
Egy ideig csak nézték mindenük kárba vész,
Hirtelen kipattan az ötlet, ne költözzünk odébb?
Mint kiderül, nem lenne rossz felfedezni,
Indultak is egy új hazát keresni.
Mentek-mendegéltek, akadályokba ütköztek,
De hosszú kaland után, új otthonba érkeztek.
Odatelepedtek, gátat építettek,
Azt hitték, már jó lesz minden.
De kiszáradt a folyó, most mi legyen?
Vártak egy-két hetet türelmesen,
Egyszer csak, dagály lett.
Mindenki szaladt amerre látott,
De az egyik kölyök, elveszett.
Róla folytatódik a történet.
Kereste a családját oly hevesen,
Bármerre nézte, sehol sem lelte.
Kölyök hód egyedül a rengetegben.
Eszébe jutott az az ötlet,
Vajon hol gyülekezhetnek?
Eszébe jutott a régi gát,
És repülőrajtban elindult hát.
Pár nap után, haza talált.
Örült mindenki hogy hazaért,
És együtt éltek, a szeretetért.
Írta Gál Ádám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése